#júszíel
Hahahahahahahahahahahahahahahaha! Hahaha! Ha. Hardcore Fresher’s week időbeosztás lehetett.
Rengetegen mondták, hogy az első pár hét könnyű, mert segítenek beilleszkedni, és nem kell nagyon hajtani az elején. Lehet, hogy így van. Lehet, hogy a második trimeszter még durvább lesz. De ha nekem most sikerül először összeszednem pár sort egy bejegyzéshez, akkor itt sok szabad perc már nem vár felhasználásra. Persze mondja ezt a folyosó tanulómániás nerdje, akinek mindig megvan a házija és nem marad le a deadline-okról. Eddig. Épphogy. Sokkal durvább, hogy más gépészek feleannyit tanulnak, mint én, mégis ugyanazokat a jegyeket hozzák… Sebaj! A lényeg, hogy az első öt hét két fontos dologról szólt: a könnyű beilleszkedésről és az irgalmatlan, de cserébe állandóan érdekes tanulásról.
Beilleszkedni tényleg napok kérdése volt. Váratlanul gyorsan meg lehetett találni a közös hangot egy csomó teljesen különböző emberrel, nem csak a folyosón, blokkban, koleszban, hanem a többi ismerős, főleg gépészek között is. A kollégiumi rutin is könnyedén átvehető, a reggeli-vacsora kombináció bőséges, változatos és finom egyszerre, a tűzriadók a vártnál kevesebbszer fordulnak elő, és még csendes tanulói zugokat is lehet találni, ha már ilyen nagy nerd valaki, mint Kőnig Balázs egyetemi verziója.
A lounge így néz ki soha
Ramsay Study Room
Ramsay reggeli
Ramsay vacsora
Ha nem főzünk és még éhesek vagyunk
Ha főzünk
Továbbra is az év üzlete ez az öt fánk 65 pennyért…
Amikor az Induction Week első napján az előadó első mondata az volt, hogy “From now on, you are professional students.”, nem gondoltam, hogy ez olyan komoly dolog, hát nyilván most többet kell tanulni, de azért még először megismerjük, hogy mennek itt a dolgok, nem kell meghalni az elején a munkában. Hát minden ilyen szociális Indiana Jones bukott vagy 10 százalékot minden tantárgyából csak az első két-három hét ellazulásából. Az nagyon. Sok.
Hihetetlen gyorsan neki kellett ülni a dolgoknak, hogy ne maradjunk le azonnal, de a fő nehézséget nem ez okozta, inkább a tanulási rendszer, ami teljesen új és furcsa volt elsőre. Most már azt mondom, fantasztikus, és középiskolában is imádtam volna, de elsőre zavaróan kaotikus volt. A tanulásnak ugyanis nincs egy központi bázisa, ami lehetne mondjuk maga a tanóra, vagy egy tankönyv. Nagyon kevés óránk van egy héten, nyolcszor 120 perc. Kötelező tankönyvünk sincs. Van viszont a UCL-nek egy oldala, a Moodle, ahol első lépésben minden ilyen 120 perces blokkhoz tartozik három-négy óra preparatory work, ami egy érdekes kombinációja különböző tankönyv-fejezeteknek, cikkeknek, videóknak, ábráknak, tutorialoknak és kvízeknek, rengeteg linkkel kiegészítve, ha valaki mondjuk éppen nem tudja, mit csináljon hajnali 4 és 7 óra között. Második lépésben, amikor az óra megvolt, újabb feladatok, coursework-ök és beadandók jelennek meg, amikkel a határidőig akkor foglalkozunk, amikor akarunk, tehát legtöbbször csak hétvégén, mert máskor egyszerűen nem fér bele. Ha mindez megvan, már csak a vizsgák miatt kell aggódni, de ha mindez tényleg megvan, akkor azok miatt sem. Egyszerű.
Majdem befejezett tanulás egy jó hétfő este – helyett kedd reggel
Eddig körülbelül ennyi. Öt hét után most van az úgynevezett Reading Week, ami a legtöbb szakon egy hét szünetet jelent, nálunk pedig egy kis kiengedést. De ez is elég. Már így is tudtam blogot írni.
Jaj, és még csak annyit, hogy:
Megéri.
oldxavier 