7015 nap Angliáig

Hétezer-tizenöt Magyarországon leélt nap után fogtam egy harminckét kilós bőröndöt meg egy hátizsákot, és Londonba repültem, hogy a világ egyik legjobb egyetemén tanulhassak. 7015 röpke nap. Nem lehet igaz. Ez csak másfél mondat, de azt is húsz alkalommal fogalmazom újra. Bob Dylan Hurricane-je mellett próbálok koncentrálni, de teljesen reménytelen. Minden hegedűszóló egy újabb csapás, nehogy

Check-in

Halihó!!! Május, június, július, augusztus, szeptember, október és november. Rossz is belegondolni. Nem volt elég a nagykorúság, sem az egyetemi készülés poszt-témának; nem ihletett meg a nyócegy, vagy az az öntudatromboló, szánalmas Horthy-szobor, tényleg egész fura. Viszont, ondiádörhend (angolul átlagosan beszélők kedvéért: másrészről) nem szeretném céltalan bizonyítványmagyarázással megtölteni a blogot, szóval lehet írásokra számítani –

Irodalom à la oldxavier

Volt egy érdekes lehetőség a suliban, ami egész meg tudta mozgatni a fantáziámat – magyarul nem egy történelem-szorgalmiról volt szó. Nem, olyannyira nem, hogy még egy pirospontot se lehetett vele gyűjteni – csak egy kérdőív volt az egész. Én azt a nevet adnám neki, hogy Magyar Nemzeti Radnóti Konzultáció; vannak, akik ezt velem hasonlóan ilyen

Magol – Újratöltve

Nos, elég sokáig ízlelgettem ezt a lehetőséget. Nem éreztem úgy, hogy rossz lenne az eredeti cikk, de túlontúl egyoldalúra sikerült, egyszerűen se megértő, se önkritikus nem voltam benne. Ez nem maradhatott így. Végül is a Radnóti diákja nem engedheti meg, hogy jogtalanul lebecsüljön egy olyan intézményt, ami úgy is az egyik legszínvonalasabb iskola maradt, hogy gyakorlatilag semmiféle

Nincs vége

Ahhoz, hogy elkezdjem ezt a bejegyzést, a következő, egyszerűnek tűnő kérdést kell feltennem: Miért írom a blogomat? Nem most került ez elő, de csak most érek rá megfontolni. Merthogy ez nem egy tipikus kisujj-feladat, nagyon nem. Szórakoztat, az kétségtelen. Megismertet dolgokkal, fejleszt – de ezek abszolút kevesek lennének. Szerintem a legfontosabb, hogy bár a blogom