7015 nap Angliáig

Hétezer-tizenöt Magyarországon leélt nap után fogtam egy harminckét kilós bőröndöt meg egy hátizsákot, és Londonba repültem, hogy a világ egyik legjobb egyetemén tanulhassak. 7015 röpke nap. Nem lehet igaz. Ez csak másfél mondat, de azt is húsz alkalommal fogalmazom újra. Bob Dylan Hurricane-je mellett próbálok koncentrálni, de teljesen reménytelen. Minden hegedűszóló egy újabb csapás, nehogy

Irodalom à la oldxavier

Volt egy érdekes lehetőség a suliban, ami egész meg tudta mozgatni a fantáziámat – magyarul nem egy történelem-szorgalmiról volt szó. Nem, olyannyira nem, hogy még egy pirospontot se lehetett vele gyűjteni – csak egy kérdőív volt az egész. Én azt a nevet adnám neki, hogy Magyar Nemzeti Radnóti Konzultáció; vannak, akik ezt velem hasonlóan ilyen

Magol – Újratöltve

Nos, elég sokáig ízlelgettem ezt a lehetőséget. Nem éreztem úgy, hogy rossz lenne az eredeti cikk, de túlontúl egyoldalúra sikerült, egyszerűen se megértő, se önkritikus nem voltam benne. Ez nem maradhatott így. Végül is a Radnóti diákja nem engedheti meg, hogy jogtalanul lebecsüljön egy olyan intézményt, ami úgy is az egyik legszínvonalasabb iskola maradt, hogy gyakorlatilag semmiféle

Magol

“Tényleg? A Radnótiba? Én azt hallottam, az az egyik legjobb iskola, ugye? Nagyon nehéz, sokat kell tanulni?” Nem. 😦 Nem nehéz. Nem kell sokat tanulni. Nem ezt várnák a kérdezők, nem ezt várnánk mi. Nem ez lenne az elképzelés, nem ilyen lenne a terv. Nem kellene ezen változtatni? De igen. Hetedik éve koptatom a padot

A megkérdőjelezhetetlen családfő

Érvelő fogalmazást kellett írnom egy Verkedy Tamás idézettel kapcsolatban, és hát a magyartanár véleménye sajnos tömören ennyi volt: “Nagyszerű a fogalmazásod, de írd újra.” Ezen az óriási sérelmen azért úgy-ahogy átvergődtem már (huh, azért még mindig elkámpicsorodom néha…), de gondoltam, hátha másokat érdekel a téma. Merthogy pl. engem nem annyira, legalábbis nem ilyen száraz módon…:)