Szavazunk
Valamikor 14-15 éves koromban belecsöppentem egy ellenzékiségbe. Persze nem azért, mert olyan intenzíven, olyan kompetensen politizáltam volna akkoriban, egész egyszerűen csak felemelt a 2010-es rendszer és pillanatok alatt belepottyantott a bizalmatlanok, majd egyre erőteljesebben ellenzékiek körébe. Nem örülök ennek, nem is örültem neki soha – 15 évesen sem akartam, hogy pl. a híradósaimat, a híradót, majd az egész közmédiát elvegyék tőlem. Vagy nem akartam, hogy ellehetetlenítsék az iskolám államtól független működését, majd az egész középiskola-rendszer többszínűségét. Az pedig végképp nem, hogy egy „demokratikus” országban egyszer csak forduljon a kocka, és ne ideológián belüli módszerek, hanem ideológiák küzdjenek a kormányzásért. De ha már így alakult, maradtam is ebben a körben.
Persze van, amit még csak nem is értettem eredetileg. Mindenki tudja, gondoltam, hogy Bajnai egy éve alatt nagyobbat dobott a gazdaságon, mint bármelyik négyéves kormányzás előtte, és konkrétan elkerültük vele az államcsődöt. Mindenki tudja, tehát pénzkidobás őt egybemosni Gyurcsánnyal minden egyes BKV-jármű oldalán és plakátok ezrein, hiszen 2-3 éve volt ő kormányon, nyilván mindenki emlékszik. A francokat emlékszik. Az ember kereshet feleannyit, költhet kétszer annyit, mint korábban, tengődhet negyvenhétezerből, vehetik el a földjét, nyugdíját, gyermekei jövőjét, de sebaj, a választásokra a saját nevét is elfelejti.
De gyarmat, az nem leszünk, arra mindenki emlékszik. Ha mondjuk, a bostoni teadélután után végigvonul egy békemenet ezzel a felirattal, még tartom is a molinót, de Magyarországon sajnos mindez a legitimitás lecsökkent egy mozgó Fidesz-nagygyűlés szintjére. Arra is mindenki emlékszik, hogy a karvalytőkésektől meg vagyunk védve. Ha pókerezem, és all-in blöffölök, valószínűleg elbukom minden pénzem. Nem úgy a nemzeti együttműködés országában! Itt a póker egy olyan játék, amiben a győztes lehajtott fejjel adja vissza a jobb leosztásával, esetleg jobb deviza-árfolyamaival elnyert pénzemet, amíg csak meg nem unja ezt a kapitalizmus elleni gyáva szabadságharcomat. Hasonlóan százezrek emlékeznek a rezsicsökkentés áldására. Igaz, amikor majd a villamos energia ára felmegy és bekopognak a korábbi árak nálunk is, akkor arról kizárólag a multik és a posztkommunisták tehetnek, hiszen rájuk is mindenki emlékezni fog.
Szerintem, amikor az ember szavaz, akkor számít a személyes előnye – ezért szavaz egy gazdag liberális diplomata Orbánra, hiszen az az állami meló az egykulcsos adóval azért odabasz, illetve számíthat az ország érdeke, ezért szavazhat egy gazdag liberális diplomata a Kormányváltókra, pedig tart az állása elvesztésétől, de minimum a nagyobb adótól.
Jobb lett volna, ha négy hosszú év orbánizmusa kihozza az utóbbi gondolatmenetet, illetve kihoz egyáltalán bármilyen logikát. Jobb lett volna, ha ennyi tényleg elég. Jobb lett volna, ha elkezdődik az utóbbi négy év eltörlése, és nem rotyog tovább még évekig ez a maró szenny a kurvaolcsó gázon velünk együtt.
Jobb lett volna, ha a külföldi továbbtanulás nem marad a menekülés szinonimája, és nem menekülni megyek Angliába szeptembertől.
oldxavier 