7015 nap Angliáig

Hétezer-tizenöt Magyarországon leélt nap után fogtam egy harminckét kilós bőröndöt meg egy hátizsákot, és Londonba repültem, hogy a világ egyik legjobb egyetemén tanulhassak. 7015 röpke nap. Nem lehet igaz. Ez csak másfél mondat, de azt is húsz alkalommal fogalmazom újra. Bob Dylan Hurricane-je mellett próbálok koncentrálni, de teljesen reménytelen. Minden hegedűszóló egy újabb csapás, nehogy

Angolt angoloktól Angliában

Két hét. 14 napig készültem az oldxavier „nézettségének” újabbi csodálatos fellendülésére. Minden egyes este naplót írtam. Nem röviden, talán nem is unalmasan, de a végén végigolvasva: túlontúl személyesen. Lássuk be, jó lett volna közzétenni a kész írásokat. Akit érdekelnek az oldxavier-cikkek, örült volna a napi írásoknak. Szerintem azonban ez a napló nem lett az, ami belőlem oldxavier.

Boston II.

Mindezek után – már a kocsival – visszasiettünk a hotelhez, bepakoltuk a cuccokat, és elindultunk Boston felé. Persze, hogy akkor lett a legnagyobb autópályás dugónk, amikor a legjobban siettünk, de mondjuk ebben sok furcsa tényleg nincs. Boston előtt aztán megálltunk egy plázánál, hogy még egy-két dolgot megvegyünk. Na most egy amerikai pláza, az egy univerzum.

New York

12. nap: Washington D.C. – New York Nem rövid a Washington-New York táv, autóval kb. 4 óra, és még a tájat se lehet szépnek mondani. A túra előtt azért még megnéztük a Jefferson-emlékművet, ami nem a National Mallon, hanem a Fehér Házzal szemben, a Tidal Basin szigeten kapott helyet. Nagyon úgy vettem ki, hogy a

Washington D.C.

9. nap: Lancester – Wasington D.C. Későn keltünk, nem siettünk sehová, így a 10-ig elérhető reggeliről is majdnem lemaradtunk. Repülőrajttal végül még nekünk is jutott a jóból, így aztán vidámabban állhattunk neki pakolni. 11 körül sikerült elindulni, méghozzá a “világ fővárosába”, Washington D.C.-be. Utunk a US-1-re, lefordítva 1-es főútra is kivezetett, ami – bár nem

Pittsburgh, York, Lancaster

Az út hosszú volt és unalmas, a szállás – egy majdnem útszéli motel – annál érdekesebb. Itt történnek a sorozatgyilkolászások a filmekben (illetve a Terminátorban is itt húzódnak meg Sarah-ék)… Benéztünk este hat körül a városba is, láttunk egy Andy Warhol kiállítást, ami nagyon tetszett, bár csak átrohantunk rajta; illetve egy híd közepéről két nagy

Kanada

4. nap: Boston – Burlington Reggel elszaladtunk a Ford Escape-ért, aztán irány a világ második legnagyobb országa! Röpke 850 kilométer a táv, de egy ilyen kényelmes autóban ez is tűrhető. A kanadai határon kérdeztek pár rutindolgot, aztán egy “Enjoy your stay, folks!”-szal továbbot is intettek. Amint az autópálya a végtelenbe vesző Ontario-tó mellé ért, megláttam