Magol – Újratöltve

Nos, elég sokáig ízlelgettem ezt a lehetőséget. Nem éreztem úgy, hogy rossz lenne az eredeti cikk, de túlontúl egyoldalúra sikerült, egyszerűen se megértő, se önkritikus nem voltam benne. Ez nem maradhatott így. Végül is a Radnóti diákja nem engedheti meg, hogy jogtalanul lebecsüljön egy olyan intézményt, ami úgy is az egyik legszínvonalasabb iskola maradt, hogy gyakorlatilag semmiféle racionális lehetősége nem maradt a szabad “továbbélésre”. Ez csodálatra méltó.

Az utóbbi hónapokban sikerült beépítenem magamba a továbbtanulás közeledésének tudatát, így – a különböző lehetőségek után koslatva – átláthattam az egyén-iskola kapcsolatban az “egyén” valódi, eddig általam elhanyagolt fontosságát. Ez az “egyén” dolog ugyanis még annál is különlegesebb, mint hogy az előző mondatom 27, átlagosan 7,26 karakter hosszú, többségében elég unalmas szót tartalmazott. Kivéve azt, hogy “koslatva”, az ugyanis fantasztikus.

Na, de visszatérve a témához, a lényeg, hogy a koktélban “én” fontosabb vagyok, mint reménykedtem volna. Nekem kell odafigyelnem az órán, nekem kell megszerveznem a különtanulás lehetőségeit, és bizony nekem kell otthon fixálni az anyagot – ez nem csak az elhibázott német-, fizika-, vagy akár magyartanításon múlik. A lelkes tanítás már inkább csak lehetséges ráadás, hibáztam, hogy elvárható körülményként tekintettem rá. Alapvetően a szűklátókörűségemből eredeztetném az elégedetlenségemet. Zavar, amikor mások lassabban értenek, tanulnak meg valamit, pedig nagyobbrészt ez nem az okosságukon múlik – egyszerűen csak nem érdekli őket a téma, vagy túlhajszoltak, ami nem ritka a radnótisok esetében. És persze szemére hányhatom-e egy tanárnak, hogy nem elég lelkes, amikor talán 5 órát sem alszik, amikor esetleg minden este a beteg szüleit ápolja, és közben egy családdal evickél a borzasztóan sovány tanári fizetéséből?

Természetesen nem. Csakis kettő “támadható pontot” tudok említeni, és egyik sem a lelkesedéshez kapcsolódik. Az első, és legbosszantóbb, az a szubjektivitás. Senki se preferálja a teljes kiszámíthatatlanságot, márpedig az arcra, névre osztályzás, értékelés pont ezt hozza magával. A nebulók – főleg 10-12 évvel a hátuk mögött – már igazán szeretik tudni, hogy ennyi és ennyi tanulás milyen jegyet eredményez, hiszen teljesen más az, hogy valaki 5-ösre, 4-esre, vagy akár 3-asra tanul, minden esetben módosul a ráfordított idő és sokszor a módszer is. Szubjektivitás esetén az ember tehetetlen, és ez nagyon dühítő lehet. Ez a düh okozza aztán sokszor a legnyersebb visszaszólásokat, amivel persze csakis magunk alatt vágjuk a fát, de ez akkor sosem tűnik fontosnak. Ezekből az egyre mélyülő örvényekből aztán nagyon nehéz kikászálódni, én is évek óta hánykolódom bennük – talán csak ezért utálom a jelenséget ennyire.

A másik fontos, és immár sokadik éve visszatérő, ráadásul nagyon taszító élmény a politikai nevelés. És most nem arra gondolok, hogy egy alapvetően liberális iskolában kizárólag liberális véleményeket szeretnék hallgatni, abszolút nem, és főleg nem a tananyag rovására. De “szükséges nevelés” címén radikális, a magyarságot félreértelmező, azt öntudatlanul is lealacsonyító hozzáállásra az egész iskolában senki sem kíváncsi. Rettentő szomorú látni, hogy iskolánk egyik legnagyobb lángelméje miként teszi tönkre saját reputációját nyilvánvaló rasszizmusával. Egy eredetileg zsidó iskolában miért hagynak tanítani olyat, aki teljesen zsidóellenes, aki a zsidókat világuralomra törő, specifikusan magyarellenes patkányoknak gondolja (és mutatja be)? Nem említve a még ennyire se tartott cigányokat. Persze, tudom én a választ. Azért tanít, mert mint írtam, egy óriási lángelme. Több tantárgyat is úgy ismer, ahogy azt csak nagyon kevesen. Ráadásul a karizmája is megvan a tanításhoz, tehát tényleg csak a radikalizmus visszafojtása hiányzik, az azonban elképesztő mértékben.

Úgy érzem, a Radnóti tényleg nagyszerű hely. Igazán intelligens fiúk-lányok és tanárok napi rendszerességű találkahelye. Két szégyenfoltunkat takarva, a pénzügyi helyzetet pedig megoldva simán a legjobb suli lehetünk nem csak az országban, de egész Közép- és Kelet-Európában. Addig azonban csak baj van és – ahogy az első cikkben említettem – segélykérés.

OX

Magol II

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s