Magol

“Tényleg? A Radnótiba? Én azt hallottam, az az egyik legjobb iskola, ugye? Nagyon nehéz, sokat kell tanulni?”

Nem. 😦

Nem nehéz. Nem kell sokat tanulni. Nem ezt várnák a kérdezők, nem ezt várnánk mi. Nem ez lenne az elképzelés, nem ilyen lenne a terv. Nem kellene ezen változtatni? De igen.

Hetedik éve koptatom a padot ezen a csodahelyen, hét éve tanulok az egyik legsikeresebb, legelismertebb (?) gimnáziumban Magyarországon. Mégsem érzem azt a fantasztikus tempót, nincs semmi, ami könnyen elkülöníthetné a többi, elvben “középszerű” iskoláktól, ami konkrétan mutatná, hogy itt valami zsenialitás rejtőzik.

Persze mondhatnám, hogy becsaptak, mondhatnám, hogy jobban tudom, mondhatnék mindent, de nem akarok: a BKV-s cikk elleni egyetlen bírálat az volt, hogy “felfújtam’ az ügyet, ezt itt még véletlenül se követném el. Az egyszerű valóság az, hogy én – bizonyára nem okosabban a többieknél – úgymond tehetségként érkeztem a suliba, ezt persze a másik 960 radnótis gyerek jó része szintén elmondhatja magáról, nem itt van a lényeg. A hangsúly inkább arra helyeződik, hogy a “tehetségek” azért választják a Radnótit, mert gondoztatni akarják a képességeiket. A legjobbaktól akarnak tanulni, hogy maximálisan kiaknázzák a lehetőségeket. Az én (egészen pontosan 1/960-nyit érő) véleményem szerint pedig ezt nem kapjuk meg.

Mielőtt bárki félreértene: imádom az iskolámat. Vannak nagyszerű iskolatársaim, barátaim, vannak remek tanárok, maga az intézmény is egy gyönyörűséges épület… A bírálat csak másodlagos erejű. Már csak azért se lehet más, mert én nem mutathatom fel, hogy kitűnő tanulóként és minden lehetséges szakkör lelkes résztvevőjeként hogyan is gondolkodik valaki, az én jegyeim a négyes felé mutatnak, és nem teszek meg mindent a saját tanulmányaim érdekében.

Mégis, mégis motoszkál bennem a vágy, hogy többet várjanak el, hogy többre vállalkozzanak, pedig több tantárgyamnál látom, hogy még ez a “kevés” is problémásan kerül leadásra.  Ha az idegen nyelveket vesszük, az angol az első, és minden rendben is van vele. Az angoltanítás már 5.-ben elkezdődött, szépen haladtunk is, majd 9. osztály végén változott a főnök, egy sokkal komolyabb, strukturáltabb tanárral kerültünk össze, akivel (sok nézeteltérés ellenére) kezdünk lassan egész jól kijönni. Nagyon örülhetek, hogy ilyen szépen megtanítottak angolul, mert így már évek óta rendszeresen használom a chateléstől kezdve az internetes cikkeken át a filmekig mindenféle módon.

Na és van a német is, immár kettő és egynegyed éve. Rengeteg, nem szűnő vagy sorozatosan visszatérő problémánk van a tanárral, de olyan szinten, hogy próbált már békítő lenni az osztályfőnökön felül két igazgatóhelyettes, sőt maga az igazgató is. Sikertelenül. A konfliktusok messzire nyúlnak vissza, és összességében egyik oldalon sincs javulás.

Na persze miért akarjuk jobban tudni a dolgokat a tanárnál? Nem tudom, sok értelme nem lehet, viszont én alsóban kéttannyelvű szinten próbáltam németet tanulni, régóta járok külön kurzusra is pallérozni az elmécském, és bizony a három tapasztalt német-tanítási módszer legműködésképtelenebbjével kell mostanában szembenéznem. Ahogy az igazgató is egyszer említette, a német nagyon összetett nyelv, ezért rengeteg nyelvtani dolgot meg kell tanulni, mielőtt belelendülhetnénk. Hát pont ez az, németórán nem is veszünk nyelvtant. Megtanuljuk, hogy hogy mondják a csomagmegőrző-szekrényt, vagy az ifjúsági szállást (inkább azt, hogy hogy mondták harmincöt éve az NDK-ban), de azt nem, hogy jövőidő, azt nem, hogy feltételes mód, azt nem, hogy passzív, azt pedig végkép nem, hogy birtokos eset. Még azt is csak ketten-hárman tudnák a csoportban németül, hogy “a barátom kabátja”, nemhogy azt, hogy “Ha a barátom kabátja megtalálódna, elmehetnénk sétálni (és közben kirabolhatnánk a csomagmegőrző-szekrényeket).” Mondjuk az is jogos kérdés, hogy kinek a fűzfán fütyülős rézangyalát érdekli az, hogy “Ha a barátom kabátja megtalálódna, elmehetnénk sétálni (és közben kirabolhatnánk a csomagmegőrző-szekrényeket).” De akkor is.

Persze azt a részt nem hagyhatom ki, hogy mi is kibírhatatlanok vagyunk, csak a rövidtávú szórakozás éltet minket, akadályozzuk a többieket, stb., na de ez korábban volt, az utóbbi időben viszont belevesztünk a tömegbe, és végre a tanárnő is belátta: nem csak mi vagyunk egyedül hibásak. Haha, jó vicc volt, nem látta be, de ettől függetlenül most már “jók” vagyunk, és folyik az óra. Valamerre…

A tantárgyakkal – ettől eltekintve – nincs azért nagy gond. Még azt a vicces mondást se illeszteném ide, hogy „Nem rossz ez, csak a jótól van nagyon messze”, mert itt nem igaz. Csak valami az útban áll talán.

Igaz, vannak még azok a fránya reáltárgyak is, a kedvenceim. Matek, fizika, egyéb természettudományok, azok, amikben igazán ütős a suli. Sok sikeres versenyzőnk akad, akik OKTV-ket is nyernek néha, de kisebb versenyeket mindig. De, de, de, de valami nagyon hiányzik innen, valami triviális, valami kézenfekvő: a lelkesedés! A tanár saját tantárgya iránti lelkesedése, a legalapvetőbb dolog, amit jelenleg a tíz tantárgyamból erőlködve is csak kettőn veszek észre. KETTŐN. A többiek melankolikusak, érdektelenek, unottak vagy idegesek, de semmiképpen se örülnek, hogy ezzel a bizonyos dologgal foglalkozhatnak.

Hát pedig így nem nagyon fogják elérni, hogy mi – helyettük is – lelkesek legyünk… kivéve, persze, ha az a tantárgy valami csodakedvenc. Egy konkrét példa: a fizikaórák úgy zajlanak, hogy az amúgy hozzáértő, intelligens tanár úr olyan egy-másfél tanóra alatt ledarálja a következő anyagrészt, majd onnantól kezdve 5-6 órán keresztül csak arra az időre jön be a terembe, amíg felírja az aznapi feladatokat. Feladatokat, amiket aztán nem ellenőrzünk, így sokan nem is csinálják… Erről szól a fizika? Erről szól egy fakultáció? A Radnótiban?

Na jó, nehogy elragadtassam magam, annyira jövök itt a negatív hullámokkal, nehogy még egy hatvan láb hosszú híd is összedőljön miattam… A fontos csak az, hogy furcsállom a dolgok egy részét 🙂

A tanárok a másik oldalról viszont szuperek, nem is igen találkozni náluk okosabb szakmabeliekkel, külön kiemelve a kémia és biológiatanáromat. Mindent tudnak, amit csak kérdezni vetemedek, és minden kérdést szívesen is fogadnak, bőven a többi iskola tanárai fölé nyúlhatnak a kompetenciájukkal, csak sajnos be vannak szorítva a templomegere iskolánk keretei közé, amitől valamiért csak elvonni tudják a pénzt. Legutóbb a szüleink mentették meg a csődtől, 2013-ban már a zsebpénzzel is be kell szállnunk, esetleg csődvédelmet kérünk? Inkább, minthogy a szegény tanárok és mi – tanulók – is a bizonytalanságban szenvedjünk, ahol nincs se jó tanítás, se tanulás 😦

Hogy mire célzok? Bizony, nem arra, hogy az iskolavezetéssel baj van. Nem arra, hogy a tanárokra panaszkodnék. Ezeknél sokkal egyszerűbb a dolog: általunk nem ismert okból éppen megy tönkre ez az egykori csodálatos intézmény, ami a pénztelenségből kinyúlva is megnyeri a tanulmányi versenyeket, amelynek verhetetlen tanárai (és tanulói!) vannak még ma is. Segélykérést írok? Dehogy, csupán tájékoztatást.

Tájékoztatást közelgő segélykérésről.

OX

Gyönyörű épületünk van – benne a sokmindenki jófejjel

Reklámok

8 thoughts on “Magol

  1. Igen, az István se dúskál, úgy hallottam…
    Más téma: most látom csak, hogy nem tettem egyértelművé: a 60 láb hosszú híd egy poén a Kelly hőseiből, aki azt nem látta, annak első dolga legyen, hogy megnézze 😉

    Na és a reáltárgyak pedig… valamiből meg is kell élni nem? Miből, ha nem a vákuum dielektromos permittivitásából? 🙂

  2. de van, aki igen! a piarista max 300 tanulójával 1 milliárdból gazdálkodik, annak ellenére, hogy egy egész jó versenyeredményeket produkáló diákjukról hallottam. ja és hogy miért? mert egyházi iskola! lehet, hogy nekünk is vissza kéne állnunk zsidó gimnáziummá?

      • Ez így igaz, egy barátom az Eötvösbe jár, oda is dől a pénz a nagyon sikeres Eötvös-alapítvány jóvoltából. Kár, hogy Radnóti manapság nem olyan trendi, mint Ady, vagy akár Wass és Nyirő. A siker ma sajnos csak utóbbi nevekben van, szerintem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s